Séraphine de Senlis
Séraphine Louis (Seraphin de Senlis) autodidakta festőnő, 1864-ben született Franciaországban, egy szegény parasztcsalád gyermekeként, és 1942-ig élt. Élete utolsó 10 évében elhatalmasodott rajta a pszichózis, elhunyt Viller-sous-Erquery kórházban. Élete folyamán házvezetőnőként dolgozott középosztálybeli családoknál. Nem tanult rajzolni, festő iskolákba sem járt.
Szabadidejében, azaz főként éjszaka festett.
Sötét padlásszobájában hozta létre ezeket a “ragyogó” képeket. Rendkívüli szenvedéllyel, szent elhivatottsággal festett. Különleges kapcsolatban állt a természettel és a természetfelettivel, ahogy ő mondta, “felsőbb utasításra festett”. Érdekes adalék, hogy festékeit saját maga állította elő, ezek receptjeit soha nem árulta el senkinek.
Séraphine felfedezését Wilhelm Uhde német származású műgyűjtőnek köszönhetjük. Ő ismerte fel zsenialitását egy kis korai csendéletében, melyet véletlenül látott meg szállásadóinál. (Uhde Séraphine de Senlis mellett Henri Rousseau-t ismertette meg szélesebb körben, de Picasso gyűjtője is volt többek között.)
A festőnőt a “naiv festők” közé sorolják.
Henri Rousseau-val és még néhány kevésbé ismert kortárs festővel ők voltak azok az első festők, akik ” felemelkedhettek” a szalonok festői közé, azaz, jegyzett festőkké válhattak, “naiv” címszó alatt. Ez a jelenség persze nem hagyta szó nélkül sem a publikumot, sem a korabeli művészeket, bőszen keresték a megfelelő meghatározást, indoklást, hogy miért is befogadhatóak, ugyanakkor mégis miben mások ezek a zseniális festők a művészet világában. Wilhelm Uhde maga sem volt megelégedve magával a “naiv” kifejezéssel, ő maga például “modern primitívek” elnevezéssel szervezte kiállításaikat. Ha választhatnék, biztosan az utóbbira szavaznék magam is. Ezekben a képekben ugyan nem köszön vissza a művészeti akadémiákon elsajátítható rajzi profizmus, nem törődik elfogadott esztétikai, ízlésbeli, szabályok figyelembevételével, mégis igen erőteljes belső késztetésről, a spontaneitásról árulkodnak. A szokásos szakmai diktátumok helyét az ihletettség, esetenként az isteni sugallat veszi át.
Leveleket körbeölelő sugár
Meghökkentő a képen ez a szokatlanul erős, személyes kapcsolat minden egyes levéllel! Külön-külön, aprólékos ecsetvonásokkal ábrázolja ezeket. Minden levél egy külön individuum, más színű és máshogyan esik rá a fény. A levelek sugárzóak, sajátosan ragyognak, intenzív jelenségek. Mi az a fehér sugárnyaláb mely a leveleket körbeveszi? Középkori ikonokon látható hasonló fehér ködfelhő a szentek teste körül. Vajon így látta őket? Ha jól megnézem ezeket a leveleket, úgy érzem, hogy az átlagember szeme által megszokott fizikai megjelenésükhöz képest többet mutat meg belőlük.
Több tanulmány készült Seraphine de Senlis képeiről pszichiátriai kórképe alapján, melyekben pszichózisba forduló vallásos áhítatát taglalják. “A Nap az Isten. Ezek pedig a gyümölcsök Isten kertjében, ahogy én látom őket” – ezek pedig a művész szavai.
